Miközben a digitális korszak egyre gyorsabb tempóban halad előre, és egyre több folyamat válik automatizálttá, van valami, ami nem veszít az értékéből. A fizikai munka továbbra is az alapja annak, amire a mindennapjaink épülnek – még akkor is, ha gyakran nem kapja meg a neki járó figyelmet. Pedig ami tartós, működőképes és valóban kézzelfogható, az többnyire két kéz, verejték és elkötelezettség eredménye.
A fizikai munka nem csupán erőkifejtést jelent. Ez egy olyan életforma, amely pontos időbeosztást, fegyelmet, megbízhatóságot és kitartást követel. Nem lehet halogatni, nem lehet másra bízni, és a hibák itt nem rejthetők el egy jól megfogalmazott jelentés mögé. Itt minden azonnal látszik: a teljesítmény, az eredmény, az elhivatottság. Ez a fajta munka nem csak testet, de lelket is formál. Megtanít becsülni az időt, az erőt, és talán leginkább az embereket, akikkel együtt dolgozunk.
Azok, akik nap mint nap fizikai munkát végeznek, gyakran a háttérben maradnak – mégis nélkülük nincs előrehaladás. Ők azok, akik építenek, javítanak, karbantartanak, szállítanak és alkotnak. Nélkülük nincsenek gyárak, utak, házak, vagy épp termékek. Amit mások természetesnek vesznek, ők hozzák létre.
